Sokak számára jelen pillanatban a lakástakarékpénztár (bausparkasse) a legbiztonságosabb, legstabilabb lakáscélú befektetési lehetőség a piacon. A 30%-os vissza nem térítendő állami támogatás (a maga évi 6-10%-os tőkéhez vetített hozamával) nagyon kecsegtető, nagyon biztonságos, nagyon tervezhető. Ugyanakkor piaci szakértők már egy ideje azt találgatják, hogy tulajdonképpen ez az állapot meddig tartható fenn? Magyarországon meddig éri meg lakástakarékot kötni, meddig lesz ilyen magas támogatás és egyáltalán milyen piaci folyamatok vethetnek véget neki?
A NOK nem ellenfele a lakástakarékpénztár ajánlatának
A nemzeti otthonteremtési közösség nem lehet ellenfele a lakástakarékpénztár ajánlatának, hiszen ki akarna rizikózni, tulajdonképpen lottóra feltenni a saját vagyonát, hogy majd azt a jövőben beváltsa egy ígérvényre? Ma még sokakat megtalálnak a NOK ügynökök a fantasztikus lehetőséggel, viszont a legnagyobb jóindulattal is megtalálni a konstrukció gyermeteg hibáit:
- nincsen OBA védelem
- a gazdagabbak kapják meg hamarabb a lakást
- nem biztos, hogy a szerződéses összegből 10 év múlva is ugyanolyan lakást tudsz venni, mint ma
- a NOK szervező költsége majdnem elviszi a teljes állami támogatást
A lakástakarékpénztár végét jelentheti Budapest átalakulása?
Budapesten egy nagyon érdekes, egyben ijesztő folyamat megy végbe, ami már ma is erősen érinti az agglomeráció településeit. Az emberek a belvárosból nem csak menekülnek, hanem egyenesen „kiűzik” őket, mivel a divatos belvárosi kerületek egyre kevésbé alkalmasak a nyugadalmas élet feltételeinek a biztosítására. Ki akarna egy diszkó nagyszínpadán lakni? Márpedig a folyamatosan bővülő bulinegyed, a túristákat célzó #ilovebudapest érzés mind ezt hivatott elősegíteni.
Azt mindenki megtapasztalhatta, hogy az ingatlanárak brutális módon megemelkedtek, legfőbbképpen Budapesten és környékén. Pont a napokban voltam egy Dunapart menti kislakásban, amit felújítottak és ma már 90 millióért tudnák eladni, miközben már egy háromtagú családnak sem lenne alkalmas a lakás felosztása miatt. Ezeket az ingatlanokat tipikusan a külföldiek vásárolják meg, akiknek nincsen elég helyismeretük és idejük a lakás felkutatására, átalakítására és berendezésére. Jellemzően a kész luxus ingatlanokat keresik.
A luxusingatlanokra specializálódott iparág
Elképesztő mennyiségű magánbefektető, intézményi befektető és ingatlanos csapott rá a lehetőségre, amit rejt ez a fajta urbaniasodás Budapesten. Folyamatosan keresik a belváros lepusztult és olcsón (áron alul) megszerezhető lakásait a már kiöregedő tulajdonos nénivel, akit le lehet nyűgözni 20-30 millió forinttal is. Felvásárolják ezeket a lepusztult lakásokat, luxus szempontok alapján felújítják, majd a külföldi gazdagok számára megfizethető módon beárazzák.
Mi történik? Egyrészt a belvárosban egyre kevésbé fognak lakást vásárolni magyar átlagos emberek (kénytelenek kifele menekülni, ahol még megfizethető az ingatlan), másrészt a befektetők rendkívül komoly haszonnal tudnak túladni a befektetésükön. A haszon pedig garantálja, hogy ez a folyamat ne lassuljon le.
Megérkezett az első „öröklős generáció”
Azt könnyen beláthatjuk, hogy ebben a versenyben a lakástakarékpénztár, a maga 1-2-3 millió forintos szerződésenkénti összegeivel nem oszt, nem szoroz. 50-60-90 millió ingatlanok esetében nem befolyásoló tényező a szerződésenkénti évi 72 000 forintos állami támogatás. Mondhatni, a „kit érdekel” kategória. Viszont ki ez az első „öröklős generáció”?
Mostanában „halnak ki” azok a nagyszülők, akik az elmúlt 20-30 évben a belvárosban telepedtek meg és viszonylag „könnyen” jutottak önkormányzati saját lakásokhoz. Rendszerint lepusztult lakásokkal van dolgunk, ami a befektetők kedvence. A piacon alapvetően kialakult egy komoly kereslet, az ingatlanpiac felpörgött, míg az árakat tovább húzza a ” nincsen veszíteni valóm, nézzük meg” öröklős generáció, akik rendszerint túlárazva adják fel lakáshírdetéseiket, hiszen a mai piacon legrosszabb esetben is találnak albérlőt, amiből megvan a rendszeres bevétel.
Viszont a piacon a „rendes” eladók először megnézik a hasonló hírdetéseket, amikez igazítják az árakat. Ha pedig 10 hírdetésből találnak 5 „öröklős generáció” által feladott túlárazott hírdetést, akkor a saját árait is megemeli az eladó, hiszen viszonyít, igazít és remél. Egy pontig ez a folyamat működik, onnantól viszont összeomlik a piac.
A lakástakarékpénztár halála lehet az albérletpiac fejlődése
Nem nehéz kitalálni, hogy a folyamat végkifejlete, egy Londonhoz hasonló piaci helyzet, ahol szinte csak örökölni lehet az ingatlanokat, míg a londoniak bérleményekben élnek. Márpedig jelen pillanatban lakástakarékpénztár szerződést ritkán kötnek nem lakásvásárlás céljából. Ha az emberek elkezdik feladni (akár kényszerből) a saját lakásról szőtt reményeiket, akkor kevésbé lesz számukra érdekes egy olyan szerződés, mint az LTP.
Persze itt most először Budapestről és annak agglomerációjáról beszélünk, míg vidéken a nagyvárosokat, egyetemi városokat és nyaraló területeket leszámítva a folyamat teljesen máshogyan alakul. De azt sem szabad elfelejteni, hogy „mindenki fel akar költözni vidékről a jobb élet reményében”.
Az biztos, hogy az albérletpiac fejlődésével, térnyerésével az emberek előtérbe helyezik saját mobilitásukat is. Márpedig a lakástakarékpénztár legapróbb felhasználási lehetősége is röghöz köt (az ingatlan értékét kell emelnie a ráfordításnak), így az embereknek egyre inkább át kell majd gondolnia, hogy ez a megkötés megér e nekik évi szerződésenkénti 72 000 forintot?